obsolescere
<solēscō, solēvī, - 3.>Übersicht aller Übersetzungen
Konjugation
Aktiv
Indikativ | Singular | Plural |
---|---|---|
Präsens | 1. Person 1. obsolēscō 2. Person 2. obsolēscis 3. Person 3. obsolēscit | 1. Person 1. obsolēscimus 2. Person 2. obsolēscitis 3. Person 3. obsolēscunt |
Futur | 1. Person 1. obsolēscam 2. Person 2. obsolēscēs 3. Person 3. obsolēscet | 1. Person 1. obsolēscēmus 2. Person 2. obsolēscētis 3. Person 3. obsolēscent |
Imperfekt | 1. Person 1. obsolēscēbam 2. Person 2. obsolēscēbās 3. Person 3. obsolēscēbat | 1. Person 1. obsolēscēbāmus 2. Person 2. obsolēscēbātis 3. Person 3. obsolēscēbant |
Perfekt | 1. Person 1. obsolēvī 2. Person 2. obsolēvistī 3. Person 3. obsolēvit | 1. Person 1. obsolēvimus 2. Person 2. obsolēvistis 3. Person 3. obsolēvērunt |
Futur 2 | 1. Person 1. obsolēverō 2. Person 2. obsolēveris 3. Person 3. obsolēverit | 1. Person 1. obsolēverimus 2. Person 2. obsolēveritis 3. Person 3. obsolēverint |
Plusquamperfekt | 1. Person 1. obsolēveram 2. Person 2. obsolēverās 3. Person 3. obsolēverat | 1. Person 1. obsolēverāmus 2. Person 2. obsolēverātis 3. Person 3. obsolēverant |
Konjunktiv | Singular | Plural |
---|---|---|
Präsens | 1. Person 1. obsolēscam 2. Person 2. obsolēscās 3. Person 3. obsolēscat | 1. Person 1. obsolēscāmus 2. Person 2. obsolēscātis 3. Person 3. obsolēscant |
Imperfekt | 1. Person 1. obsolēscerem 2. Person 2. obsolēscerēs 3. Person 3. obsolēsceret | 1. Person 1. obsolēscerēmus 2. Person 2. obsolēscerētis 3. Person 3. obsolēscerent |
Perfekt | 1. Person 1. obsolēverim 2. Person 2. obsolēveris 3. Person 3. obsolēverit | 1. Person 1. obsolēverimus 2. Person 2. obsolēveritis 3. Person 3. obsolēverint |
Plusquamperfekt | 1. Person 1. obsolēvissem 2. Person 2. obsolēvissēs 3. Person 3. obsolēvisset | 1. Person 1. obsolēvissēmus 2. Person 2. obsolēvissētis 3. Person 3. obsolēvissent |
Imperativ | Singular | Plural |
---|---|---|
Präsens | obsolēsce | obsolēscite |
Futur | 2. Person 2. obsolēscitō 3. Person 3. obsolēscitō | 2. Person 2. obsolēscitōte 3. Person 3. obsolēscuntō |
Infinitiv | |
---|---|
Präsens | obsolēscere |
Perfekt | obsolēvisse |
Futur | obsolētūrum, am, um esse |
Partizip | |
---|---|
Präsens | obsolēscēns, obsolēscentis |
Futur | obsolētūrus, a, um |
Gerundium
Genitiv | obsolēscendī |
---|---|
Dativ | obsolēscendō |
Akkusativ | ad obsolēscendum |
Ablativ | obsolēscendō |
Supinum
obsolētum |